izé
bionak nem nevezhető szófosás, ráadásul az van a myspaceünkön is...
Nem a húsvéti nyúl tojt minket a világra, nem is a Télapó, lévén, hogy ez utóbbi nem is létezik, másrészt egyiküknek sem kifejezett szokása meszes héjú izékat eregetni magából…
Szült minket a Budapest, a többi meg pont ott volt ahol kellett, és amennyi kellett. Egyetlen és megmásíthatatlan célunk a bűvös egymillió dollár, ami valószínűleg örökre megmarad a gazda koponya szűkös belső tereiben, emellett pedig milliomos amerikaiaknak gyűjtünk ingyen használtruha segélyre. Az egyszeri olvasó erre azt gondolhatja: Na ennyi ebből bőven elég is lesz, de NEM! (már csak azt figyelembe véve, hogy Te biztosan nem tartozol a puszta egyszeri olvasó lebecsülő kategóriájába) Ha ugyanis a fent említett módon egyszerűen bepottyantunk volna a világba, akkor már rég meglenne a milla, és a Májköl Dzsekszonnal szivaroznánk a nyugati parton. Lehet sajnálni, hogy nem így történt, de inkább lássuk a „szomorú” és „szegényes” valóságot.
A Galaxis útikalauz lekezelően így jellemzi a számunkra otthonul szolgáló sárgolyót: Jobbára ártalmatlan… Nos amennyiben a vogonok tényleg tettek volna róla, hogy kedves Földünk helyén csak csillagközi por tekergőzzön, akkor esetleg igaza lett volna, de ehelyett élünk és virulunk, és bárki, aki tanulmányozni akarná kicsiny közösségünket, bátran bejelentkezhetne pár évre egy nagyobb elmegyógyintézetbe, hogy kiheverje az itt átélteket. Az útikalauz erre is mond valamit, de ez gonosz módon minket már cseppet sem érdekel. Volt ugyanis egy olyan, hogy Virula VIK & Band, meg egy olyan, hogy Destrado. Ahogy azt valószínűleg mindenki kitalálta, ezek zenekarok voltak több-kevesebb lelkesedéssel, és sikerrel. Az előbbiben 1-0 a Virula javára, a visszavágót viszont a Destrado nyerte, lévén, hogy ők ténylegesen el is értek valamit. Ki-ki döntse el, neki mi a fontosabb. Lényeg a lényeg (eddig ez az első igaz mondat), a bandák felbomlottak, mint a napon felejtett vaníliafagyi… Jó lehet, hogy nem pont úgy, de azért a színe az olyan volt neki. Szerencsére ott volt Endru, aki egyszerre két helyen látta el a basszusszekció feladatait, és amikor a Virula, és a Destrado hamvain vegetáló Magic Bean beadta a kulcsot, meggyőzte a volt tagokat, hogy esetleg mégse váltókezelőnek menjenek Székesfehérvárra, hanem zenéljenek tovább egy új csapatban. Ez lett a hírhedt Shortbus Circus.
Az, hogy Te, kedves olvasó esetleg még nem hallottál rólunk, csak valamilyen szégyenteljes véletlennek lehet köszönhető, ugyanis olyan rangos eseményeken szerepeltünk például, mint a Mátramindszenti falunap. (ja nem, az még a régi zenekar – a korr.[azaz szintén én]) Amit érdemes elmondani a zenekarról, az az, hogy szép nagy és piros, ezenkívül, hogy a gitáros rendszerint akkor is köszönetet mond a szám után, ha nem tapsol senki… Van már nekünk mindenünk egyébként, szuper három számos felvételünk a nyíregyházi Mustárház tehetségkutatója jóvoltából, el nem készített promo fotóink az ÉTER fesztiváltól, interjúnk minden mennyiségben az internet zegzugaiban stbstb. Mondjuk mindenből lehetne vagy tízszer annyi, de ez csak idő kérdése reméljük. Azt az embert, aki képes meghatározni az általunk játszott zene stílusát, és ezáltal hozzásegít minket célközönségünk megtalálásához, azt magas jutalomban részesítjük, osztozunk vele az egymillió dolláron, becsszóra. Szóval ezzel gondban vagyunk. Énekesünk megpróbálta gyümölcsnyelven meghatározni a műfajt, de ez csak az érthetőség kárára sikerült…
Teljes bejegyzés
